Mindenemlékezet napja Szent Níkfór, Konstantinápolyi pátriárka

Június 13-án (új stílus szerint) az Ortodox Egyház Szent Níkfór, Konstantinápolyi pátriárka emlékét ünnepli. Ez a szent az 8-9. században élt, az ikonokon boszkózás idején, amikor a bizánci császárok megsemmisítették a szent ikonokat, és a hívőket, akik hűségesek voltak hozzájuk, száműzték és kivégezték. Níkfór nem volt hivatásos teológus, de vallási vallomónak, ikonvédőnek és fontos munkák szerzőjének vált. Élete példája a bátorságnak, a bölcsességnek és annak, hogyan válhat egy laikus szentté. Beszéljünk róla anélkül, hogy száraz hagiográfiát írnánk.

Karrier a kormányzatnál és a szerzetesi életbe vonulás

Szent Níkfór körülbelül 758-ban született Konstantinápolyban egy hivatalnok családjában. Ő maga is követte az állami szolgálatot, és elérte a császári titkár (Leó IV. idején) beosztást. Feleségül ment. De karrierje véget ért, amikor Leó V. Arméniai császára megkezdte az ikonokon boszkózt (815). Níkfór, bár laikus volt, nyíltan fellépett az eretnekség ellen. Őt száműzték egy kolostorba, ahol megkapta a szertartást. Felesége ekkor valószínűleg meghalt. Száműzetésben szigorú életet élő, teológiát tanult, tractátusokat írt az ikonográfia védelmére.

Pátriárkság és a igazságért folytatott harc

Bár Níkfór nem volt pap, mély vallási hűsége és oktatásának szépsége vonzotta a egyházi köröket. 806-ban megválasztották Konstantinápolyi pátriárkának (ezt az időszakot Níkfór I. Genikos császára uralkodása alatt tartotta). Ez az időszakban foglalkozott az egyházi adminisztrációval, harcolt az eretnekség ellen, a fefeopathiták (a tanítás, hogy Isten szenvedett) ellen. Azonban a fő próbálkozás később következett be. 815-ben Leó V. Arméniai császára újra megkezdte az ikonokon boszkózt. Níkfór egy zsinatot hívott össze, amely megerősítette az ikonok tiszteletét. Ezután elfogták, leváltották és száműzték a Prókonnis (Marmara-tenger) szigetére. Ott 13 évet töltött, míg 828-ban meghalt.

Teológiai örökség

Níkfór fő munkái: "Apologiétikus" (ikonvédelem), "A szent ikonokról három beszéd", "Breviarius" (a világ történelme a világ teremtése óta 769-ig, értékes történelmi forrás). Írt szentek életrajzait, imákat. Munkáiban Níkfór finoman megkülönbözteti a tisztelést (latreia - csak Istennek) és a tiszteletet (proskynesis - képeknek). Az egyház atyái (Vasilius Nagy, Ioannes Zlatoust)ra támaszkodott. A hetedik zsinat (787) már deklarálták az ikonok tiszteletét, de Níkfórnak újra meg kellett bizonyítania ezt az igazságot az ikonokon boszkózóknak. Munkái később az ikonok tiszteletének végleges helyreállításakor (843, a Szentháromság Ünnepe) használatosak voltak.

Hitvalló erőfeszítése és halála

Szent Níkfór száműzetése nehéz volt: tiltották neki a könyveket, íróeszközöket, a családtagok látogatását. De nem adta fel. Társainak és követőinek írott levelei, amelyeket bőrön és szálkon írtak (mivel nincs papír), hozzánk értek el. Egy levelében ír: "Titokban írom ezt, kérve, hogy őrizd meg az igazságot". 828-ban halt meg, így nem érte meg a győzelem. A szent maradványait 846-ban vitték el Konstantinápolyba, miután véglegesen legyőzték az ikonokon boszkózt. Ma a szent maradványai a Szent Szofia-bazilika (Stambulban ma múzeum)ben pihennek, de részben más templomokban is találhatók.

Szent Níkfór, Konstantinápolyi pátriárka tisztelete Oroszországban és nyugaton

Szent Níkfór különösen a Ortodox Egyházban tisztelendő. A 2. júniuson (Régi stílus szerint) is emlékeznek rá. Oroszországban templomok vannak neki szentelve (például Szentpétervárban, Kazanban). A nyugati hagyományban (katolikus) nem az egyházi ünnepnap, de hitvallóként tisztelik. A Níkfór nevet gyakran adják a fiúknak a keresztelésnél.

Mi tanít minket Szent Níkfór ma

A 21. században, amikor a hit újra szenvedésnek van kitéve néhány országban, Níkfór példája inspirál. Ő nem volt sem szigetelt eremhegyi, sem kemény oblicátor. Ő volt egy cselekvő ember: sikeres hivatalnok, majd pap, majd hitvalló. Nem félt elveszíteni a pozícióját és az életét. A száműzetésben írott levelei a kitartás példája. Fontos, hogy nem foglalkozott önmagának való igazolással, hanem folytatta a teológiát, így támogatva másokat. A modern keresztény számára Szent Níkfór példa arra, hogyan lehet kombinálni az intelligenciát, a hitet és a polgári pozíciót, anélkül, hogy fanatizmusba esne.

A szent ikonográfia

Az ikonokon Szent Níkfór egy szürke, idős emberként jelenik meg, pátriárkai öltözékben (sakkos, omofor), az Evangéliummal a kezében. Gyakran más ikonopochiták (például F théodorosz) mellé írnak. Általában az ikonon megáld. Az emléknap június 13-án van, amikor a északi féltekeben nyár van, és a templomok zölddel vannak díszítve.

Szent Níkfór, Konstantinápolyi pátriárka, nem a legnagyobb figura, de az egyik legfontosabb a Ortodoxia történelmében. Megmutatta, hogy még a börtönben és a száműzetésben is lehet győztesnek lenni. Munkái segítettek az egyháznak megvédeni az igazságot. Az emléknapján jól olvassuk el az "Ikonok tiszteletéről szóló szót" vagy legalábbis emlékezzünk a bátorságra, aki nem adta fel a hitet.

Permanent link to this publication: